DesignTerminalSite

A publikus tér – A köztéri design lehetőségei Szentendrén

Kerekasztal-beszélgetés a szentendrei Szaft Fesztivál keretében

Időpont: 2009. július 4. szombat

Helyszín: Szentendre, Café Rodin

Résztvevők:

Tihanyi Dominika (Újirány Csoport)

Terebessy Tóbiás (Medence Csoport)

Kolozsvári Csenge (Szövetség ’39)

valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem most végzett hallgatói

Első alkalommal rendezték meg Szentendrén a Szaft-ot, a Szentendrei Art Festet. Az utóbbi években ismét megélénkült szentendrei fesztiváléletben az új rendezvény félúton helyezkedik el az Ister Napok inkább turistáknak szánt programja és a Nehézzenei és Performance Fesztivál kortárs művészeti eseményei között. Szentendre persze nemcsak a fesztiválok idején tartja magát művészvárosnak, a Budapest felől jövő autósok már nem sokkal a főváros elhagyása után szembesülnek a „Szentendre – A festők városa” táblával. Hogy ez valaha így volt, valószínűleg senki sem vitatná – az, hogy ma is érvényes-e a kijelentés, már erősen kérdéses. Szentendre a művészetek városa – volt. A mai Szentendréről már sokkal inkább elmondható, hogy Magyarország egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, illetve Budapest legkedveltebb bolygóvárosa. A fővárosból kiköltözőkkel több mint huszonötezres lakosságúra duzzadt település a két funkció között jelenleg éppen saját arculatát keresi, miközben a kereséshez láthatólag nincs hosszú távú koncepciója: milyen stratégiák alapján maradhatna egyszerre élhető és a csupán rövid időre betérő turisták számára is élvezhető.

A város jelenlegi arculatát még mindig nevezhetjük zavarba ejtően sokszínűnek, de ugyanúgy tarthatjuk sokszínűségében zavarosnak is. A Szaft keretében tartott kerekasztal-beszélgetésen fiatal designer-csoportok képviselői számoltak saját tapasztalataikról: hogyan avatkozhatnak be a designerek egy-egy rövidebb vagy hosszabb távú projekt erejéig egy város vizuális arculatába, köztéri művészetébe? Milyen beavatkozásokkal válhat élhetőbbé a város, illetve egyáltalán kivel és hogyan formálhatók át Szentendre közterei?

A beszélgetés, amelynek ötlete a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egy hatodéves hallgatók számára kiírt kurzusán született meg, azzal a nem titkolt céllal jött létre, hogy a következő évi Szaft fesztivál egyik súlypontját már a köztéri design adja. A program célja, hogy a fiatal designerek bevonásával, a helyi önkormányzattal, a fesztivál szervezőivel együttműködve, jól előkészített projektek jöjjenek létre, amelyek akár hosszabb távon is élhetőbbé és élvezhetőbbé teszik Szentendrét. Ennek első lépéseként az Újirány Csoport, a Medence Csoport, a Szövetség ’39 képviselői, valamint a frissen diplomázott designerek számoltak be elképzeléseikről, illetve a köztéri design projektek létrehozása során szerzett korábbi tapasztalataikról.

Kolozsvári Csenge, a Szövetség ’39 képviseletében a Budapesti Műszaki Egyetem építészhallgatóival évente folytatott egyhetes köztéri design-workshopok tapasztalatairól beszélt. Az előadásból kirajzolódott, hogy a jövő évi projekt alapja és kiindulópontja is egy workshop lehetne, amely egyrészt találkozási pontot jelenthetne a fiatal designerek és a helyi döntéshozók, szervezők számára, illetve alkalmat adhatna a problémák felvázolására.

Terebessy Tóbiás a Medence Csoport munkáin keresztül mutatott be példákat a fesztivál-jellegű rendezvények keretében létrehozható átmeneti köztéri beavatkozásokról. Előadása középpontjában a közönség bevonása állt: hogyan aktivizálható interaktív köztéri alkotások segítségével egy fesztivál vagy adott esetben egy egész város közönsége.

Szintén a közönség bevonását hangsúlyozta Tihanyi Dominika az Újirány Csoport képviselője, aki a csoport két korábbi budapesti projektjét ismertette. A Nyugati téri aluljáróban megvalósult Orthofotó-projekt a nap mint nap véletlenszerűen arra járó gyalogosok használatára készült, míg a Palotanegyed-program a helyi lakosok aktív közreműködésére épített. Az előadó szerint mindkét modell alkalmazható lenne Szentendre esetében is, amennyiben a projekteket az ott lakó, vagy a közteret használó érintettekkel közösen készítik elő.

Az előadások után került sor a kerekasztal-beszélgetésre, amelyben az idei fesztivál szervezői mellett részt vett Szentendre volt főépítésze és a belváros küszöbönálló átalakítását irányító tervező is. Mivel Szentendrén az önkormányzat részéről a közterek vizuális arculatának nincs sem külön felelőse, sem erre vonatkozó hosszú távú stratégiai elképzelés, ezért nem meglepő, hogy önkormányzati képviselő nem jelent meg a beszélgetésen.

A beszélgetésből kiderült, hogy a város szövetébe komolyan beavatkozó projektek létrejöttének általában előfeltétele, hogy a művészek/designereknek komoly előkészítés után huzamosabb időt töltsenek a helyszínen aktív kommunikációval, annak érdekében, hogy a közönség visszajelzéseit figyelembe véve jöhessenek létre a helyi lakosokkal közösen létrehozott munkák. A projekt központi helyszíneként felmerült a Teátrum leromlott állagú és jelenleg minimális használatban lévő épülete és az egykori autósmozi teljesen használaton kívüli vetítőfelülete.

A tervezők és a városi civil szervezetek képviselőinek párbeszédéből kiderült, hogy Szentendrén rövid távú projektekbe nem lehetséges és nem is érdemes belevágni, mivel – ahogy az önkormányzat főépítésze jelezte – a jelenlegi beruházásban az ide csatolható pénzeket az útburkolat felújítására fordítják. Ötletként felvetődött, hogy a lakók már a mostani belvárosi beruházás során is hozzájárulhatnának a saját portájuk előtti felület fiatal designerekkel közösen kialakított átalakításában.

A beszélgetés során tisztázódott, hogy a résztvevőknek két részletben kell megoldást találniuk. Először, lehetőleg egy workshop keretében kell rámutatni a lehetséges problémákra, majd a workshopból kiindulva kell a megoldásokat felvázolni; ebből nőhet ki egy, a helyiek által is aktív közreműködéssel támogatott jövő évi, és azon is túlmutató projekt.