Tovább a tartalomhoz Skip to navigation
2012.05.24.
English

DesignTerminalSite

Hogyan tovább?Paradigmaváltás és új horizontok a tervezőgrafikában

 

Időpont: 2010. november 12. (péntek), 17.00

Helyszín: Design Terminál, Budapest, Erzsébet tér

 

A 4. Graphifest keretében szervezett Design Fórumok című beszélgetés- és előadássorozat első estjén az Egyesült Királyságból érkező Matthias Hillner grafikus, a londoni Royal College of Art oktatója és Noel Kelly, a Visual Artists Ireland vezérigazgatója tartott előadást.

 

 

Matthias Hillner elmondta, hogy több éven át tartó előtanulmányok után 2004-ben kezdett abba a kutatási projektbe, mely az általa virtuális tipográfiának nevezett témakör feldolgozását célozta. A program vezetésébe a Royal College of Art és a neves tervezőgrafikus, Jon Wozencroft is bekapcsolódott. A munka eredményeit Hillner a 2009-ben megjelent Basic Type: Virtual Typography című könyvben összegezte.

A tervező saját munkáival szemléltetve kifejtette, hogy manapság a kommunikációs csatornák és közegek technikai változásai és az információ-befogadás és -használat radikális átalakulásai révén mind több olyan jelenség bukkan fel a tervezőgrafika világában, amely a tipográfia hagyományos felfogásával, a klasszikus modernizmus elveivel, az időtlenséget, formai tisztaságot, következetességet és éles határokat előíró szakmai szabályokkal való szakításra ösztönöz. Úgy gondolja, hogy a tipográfia, mint a nyelv sajátos interpretációja, megújításra szorul, hogy igazodhasson a képalapú kommunikáció kiteljesedése felé tartó tendenciákhoz. Ebben a legfrissebb technológiai fejlesztések bőséges segítséget nyújtanak a tervezőgrafikus számára, hiszen egyre inkább lehetővé teszik, hogy a tipográfia térbelivé és időbelivé váljon. A tipográfiai elemek a virtuális közegben dinamizálódva új minőséget nyernek, s létezésük már inkább mozgásként és folyamatos változásként határozható meg. Hillner azokat a sajátos átmeneti állapotban lévő vizuális elemeket is vizsgálja, melyek már nem egyszerű adatok, de tradicionális értelemben még nem tekinthetők teljesen tipográfiai komponenseknek sem. Ezek a „tipográfia-közeli” entitások a virtuális környezetben a szöveg és a kép, a síkbeli és a térbeli lét, a mozgó és mozdulatlan állapot között lebegnek.

Hillner vizsgálatai arra irányulnak, hogy miként lehet tudatosítani az emberekben a vizuális információ befogadása közben eltelt időt: egyre tisztábban érzékelhető ugyanis az a jelenség, hogy a kommunikációban mind kisebb jelentősége van az időnek. A kommunikációs csatornák ma már a világ két bármely pontja között bármikor lehetővé tesznek bármilyen adatáramlást. Mindemellett a befogadó a vizuális információk „fogyasztása” közben egyébként is kevéssé érzékeli az idő múlását, mint más tevékenyég esetében. A mozgó és térbeli tipográfia azonban markánssá teszi az idő-faktort, s ezzel különös minőségbeli kettősséget teremt. Hillner mindezt a szövegek percepciójának, vagyis a vizuális kommunikációs elemek érzékelésének és értelmezésének emberi mechanizmusaival is összevetette.

 

 

Noel Kelly előadásában az ír vizuális művészeket összefogó tagszervezet, a Visual Artist Ireland felépítését és elvrendszerét ismertette. Elmondta, hogy a szervezet elődje az 1980-ban szerveződött Sculptors’ Society of Ireland volt, mely jelentős eredményeket ért el az ír szobrászok helyzetének rendezésében, érvényesülési lehetőségeinek javításában, tevékenységük jogi védelmében, anyagi támogatásuk javításában. A szervezet nyitott szakmai párbeszédet kezdeményezett, amelyből később élénk társadalmi vita alakult ki a művészetek és a különböző civil szervezetek, állami intézmények, vállalatok viszonyáról, szabályozásának kérdéseiről. Sikerült elérni, hogy az ezzel kapcsolatos információk szabadon áramolhassanak, s a rendszerek átláthatóvá váljanak, lehetővé téve, hogy a hiányosságok, a művészek szempontjából hátrányos struktúrák éppúgy felszínre kerültek, mint a pozitív változásokat lehetővé tevő adottságok. Mindezek révén élénk kapcsolatok épültek ki a különféle művészeti szervezetek és támogató intézmények között, s az így kialakuló szinergiáknak komoly sikerek köszönhetők. A 2005-ben történt megújulás során a szervezet jelentősen kibővült, s mára már minden vizuális művészeti ág számára nyújt szolgáltatásokat, támogatási programokat és érdekképviseletet (s ennek kapcsán változott a neve Visual Artist Ireland-re). Noel Kelly hangsúlyozta, hogy tevékenységük körékbe mindezeken túl beletartozik a tájékoztatás (időszaki kiadványokat, szakmai periodikákat adnak ki), az oktatási programok és pályázatok szervezése, a stratégiai partnerségek kiépítése és a hasonló nemzetközi szervezetekkel való szoros együttműködés is.