DesignTerminalSite

Arculattervezés 2009

Kerekasztalbeszélgetés a 2009. évi Graphifest keretében, a Design Terminál és a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társasága közös szervezésében.

Időpont: 2009. november 23. 18 óra

Helyszín: a Design Terminál épülete, Budapest, Erzsébet tér

Moderátor: Mélyi József Résztvevők: Résztvevők: Auth Attila Ferenczy-díjas grafikusművész, egyetemi adjunktus; Csordás zoltán (csordi) tervezőgrafikus; Farkas Anna tervezőgrafikus, Anagraphic; Galácz Márta marketing és kereskedelemi igazgató Ceres Sütő Zrt.; Ligetfalvi Zsolt művészeti vezető, FARM; Nagy Enikő kommunikációs vezető, Műcsarnok; Zsótér László grafikus

A tervezőgrafikában az arculattervezés talán a legnagyobb megrendelői kötöttségekkel járó, ugyanakkor komoly szakmai tudást igénylő feladat. A jó arculatnak nincsenek általános kritériumai, a tervezőnek legtöbbször nehéz megtalálni a trendkövetés és a lecsupaszított, „divatmentes” terv közti egyensúlyt. A beszélgetésben elsősorban megbízók és tervezőgrafikusok arculattervezéssel kapcsolatos tapasztalatairól, a területen felmerülő aktuális és helyi problémákról esett szó.

Auth Attila szerint az egyik legnagyobb problémát ma az jelenti, hogy az arculatok túl hamar, akár két-háromévenként is megújulnak, miközben a minőség háttérbe szorul, így pedig kétséges, hogy az utókor talál-e majd korunkból kiemelkedő arculatokat. Zsótér László szerint alapkérdés, hogy mi a jó arculat. Véleménye szerint egy arculat akkor jó, ha működik, ha hatékony módon megfelel a funkcionális alapkövetelményeknek és a rendelkezésre álló kommunikációs felületeknek. A jó arculatnak az aktuális vizuális környezetben kell érvényesülnie. Az elmúlt években felismerhető tendencia, hogy a funkció háttérbe szorul, helyette a trendi megjelenési forma válik fontossá; a szabálykönyvek lassan lekopnak az arculatok mellől. Zsótér a példaszerűen jó arculatok között említette az olimpiák, expók és más világesemények arculatát, a régebbi magyar tervek közül pedig a MÁV ma már klasszikus, átfogó arculati tervét. Csordás Zoltán szerint jó arculat az, ami egyszerű és jól működik, illetve hosszabb távon is jól működtethető.

A megbízói oldal részéről Galácz Márta arról beszélt, hogy igazából a jól előkészített arculat működőképes, az előkészítéshez pedig elengedhetetlen az igények felmérése, a márkaesszencia és a konzekvens üzenet megfogalmazása. Az arculat pedig akkor válik működésképtelenné, ha állandóan újratervezik. Nagy Enikő szerint a jó arculathoz szükséges a megbízó és a megbízott között meglévő egyenrangú viszony, illetve az, hogy az arculatváltás szakmai kérdés legyen, ne pedig a vezetőváltás automatikus velejárója.

Az arculat elévülésével kapcsolatban alapvető kérdés a trendkövetés problémája. Auth Attila szerint a túlságosan trendi logó nem él sokáig, mert maga is kimegy a divatból. Ellenpontként az arculati „őskövületeket”, a Marlborót és a Coca Colát hozta fel, amelyek az eredeti vizuális ötletet adaptálják a mindenkori vizuális környezethez és kihívásokhoz. Csordás Zoltán szerint a tervezőgrafikus figyeli és magának megfogalmazza a trendeket, de nem a trendhez képest dolgozik. A mai trend elsősorban a web hatását mutatja, sok színnel, sok árnyalattal, áttűnésekkel, effektekkel – mindez rányomja bélyegét a grafikára. Zsótér László szerint a trend a vizuális kultúra részeként állandóan alakul, a régi olvashatóvá, majd megszokottá válik, ahogy például a piktogramok világa ma már mindenki számára érthető. A váltás természetes folyamat. Szerinte jelenleg a redukált, letisztult trend működik. Ligetfalvi Zsolt szerint a webdesign nem jó értelemben játszik bele az arculattervezésbe, mivel a gondolatiság szorul háttérbe. Zsótér László szerint a webes felületek addig voltak döntő hatással a grafikára, amíg a felbontás lehetősége nagyon meghatározta a grafikai felület minőségét. A technika fejlődésével, a képváltás sebességének korlátlanságával ez a meghatározó szerep eltűnt. Ma a grafika elkészítésének eszközei könnyen hozzáférhetőek – a technikai eszközök, a szoftverismeret mindenki számára elérhető –, felhígult a szakma, így nem mindig szakemberek tervezik át az arculatokat – ez elsősorban a weben jelentkezik. Az utóbbi évtizedben a tervezőgrafikus és webdesigner szerepe egyébként is kettévált, a megrendelő pedig gyakran különválasztja a webdesignt az arculattól. Ez egy tévedésen alapul, amit általában saját kárán lát be a megrendelő.

Csordás Zoltán szerint a megrendelő és grafikus között gyakran hiányzik egy állomás, az, aki az információs tartalmat tervezi, hiszen ehhez idomulhat a web és a grafikus. Auth Attila szerint a csillogó, áttetsző logók tényleg átszivárogtak a webről a hagyományos grafikai arculatokba. Ez azonban nem teszi megkerülhetővé a különböző felületeken történő megjelenés problémáját, hiszen a logónak autóra ragasztva, pecsétként egy zsákon is ugyanúgy kell mutatnia, mint a weben.

A tartósság szempontjából kulcskérdés az arculati kézikönyv szerepe. A grafikusnak – miután lefektette a legfontosabb szabályokat – tudomásul kell vennie, hogy tervéhez később mások is hozzányúlnak. Van egy pillanat, amikor az alkotó megválik az alkotásától, és átadja a kézikönyvet, amely nem szabályoz le mindent, hanem csak a karakteres jegyeket határozza meg.. A kézikönyv alapján tud dönteni a megrendelő a későbbi alkalmazásokról. Csordás Zoltán szerint nincs mindig szükség hagyományos arculati kézikönyvre – a Canon arculati előírása például webes felületen található képpárokból áll.

Lelkes László véleménye szerint az arculati kézikönyv inkább fikció, a megrendelő számára bizonyíték a grafikai terv fontosságáról. Ha az arculat átdolgozására rosszabb grafikusok kapnak megbízást, azt kézikönyvvel is elrontják. Galácz Márta szerint, ha sokan dolgoznak a marketing osztályon, akkor elengedhetetlen az arculati kézikönyv segítsége. A multinacionális cégek ebben a tekintetben komoly hatást gyakoroltak a magyar grafikára: kézikönyvekkel, kész arculatokkal, gyakran merev előírásokkal érkeztek, amelyeket szigorúan be kellett tartani – ez újdonság volt a magyar közegben.

A jó grafikai arculat – amely mindig egy nagyobb arculati rendszer része – dinamikusan nyitott. Olyan rendszer, amelyben vannak zárt és nyitott részek, szabályok és lehetőségek, és amelyhez kreatívan lehet hozzátenni.